Lélekpont - teljesség útján

A párkapcsolatok anatómiája

Aligha létezik az emberiséget ősidők óta jobban foglalkoztató kérdés a párválasztásnál és a szerelemnél. Érthető ez, hiszen születésünk pillanatától hiányosnak éljük meg magunkat. Az első légvételünktől, sőt fogantatásunktól kezdve függünk a külvilágtól, és ez a függés vágy képében jelenik meg.

Aligha létezik az emberiséget ősidők óta jobban foglalkoztató kérdés a párválasztásnál és a szerelemnél. Érthető ez, hiszen születésünk pillanatától hiányosnak éljük meg magunkat. Az első légvételünktől, sőt fogantatásunktól kezdve függünk a külvilágtól, és ez a függés vágy képében jelenik meg.

A szerelmes ember persze boldog ebben a függésben, le nem cserélné semmire ezt az állapotot, amíg óhaja beteljesülni látszik. A kötés valódi természete akkor fedi fel magát, amikor nem talál viszonzásra. Ekkor neheztelés, düh, pusztító indulat vagy teljes kétségbeesés arcát is magára öltheti. Ezek a nem túlságosan szép arcok ugyanazt a lényeget tükrözik: Fájdalmasan függünk a szeretettől.

És ez jó. Szeretet nélkül nincs létezés. Ő tartja össze az egymástól száguldva távolodó galaxisokat éppúgy, ahogy a távolba szakadt családtagokat is. Ha nem is érintkeznek egymással nap mint nap, összetartoznak. Ahogy mindannyian. Ez a „Nagy Bumm”-tól, a teremtés ősrobbanásától örök együvé tartozásunk tükröződik a párkeresésben is: Elveszett részünket, hiányzó felünket keressük egymásban.

De hol találjuk meg?

A párválasztás szintjei

Ez a keresőtől függ. Az ember hihetetlenül sokrétű teremtmény, ebből adódóan kutatása is sok szinten zajlik. Ebben az alapvetően kaotikus állapotban vágunk most rendet a keresés alapvető szintjeinek megismerésével.

Test

Az emberi én-tudat különböző szinteken érzi otthon magát. A leginkább kézenfekvő a test szintje. Ez mindannyiunk számára érzékelhető, tapasztalható. A vele való azonosulás a párkeresést a testi jellemzőkre összpontosítja. Az eredmény ezért – ha kielégítő is lesz – legfeljebb testi szinten okoz örömet.

Energia

Amikor valaki nem csak tetszik neked, de vonz is, ezt már nem csak a testedben, de magad körül is érzed. Amikor „vibrál a levegő”, két ember energiarendszere kapcsolódik egymáshoz. A hatást a második szint, az energiatest közvetíti számodra. Ez az ágy mellett a hétköznapok szempontjából is ad némi támpontot. Az „éjjel gyönyör, nappal gyötör” típusú kapcsolatok prototípusa ez. Ha olyan partnert választasz, akivel az együttrezgés (rezonancia) nyugodtabb hullámokat ver, a hétköznapok harmóniáját alapozod meg, amely aztán pozitívan hathat a testi színtérre is.

Ha az első két szint egyszerre jön „lázba”, a klasszikus, nagy betűs Szerelem, minden kamasz és romantikus film álma válhat valóra – egy ideig. Az élet azonban ott kezdődik, ahol a hollywoodi produkciók véget érnek: a hétköznapok megpróbáltatásainál.

Psziché

Ahhoz, hogy ezeket jól viseljük együtt, és ami ennél is fontosabb, külön-külön és együtt is fejlődni tudjunk benne, a psziché szintjén is meg kell értenünk egymást. A hasonló gondolkodás, értékrend szerepe felértékelődik, ha olyan kapcsolatot keresünk, amely a pillanat kielégülésén túlmutat, és időben, folyamatban bontakozik ki.

A párkapcsolat kiteljesedése

A párkapcsolati döntés tűnhet az ego választásának, ám a testi vágy, a vonzalom, vagy a gondolkodásmód felnőttkorunkban akaratunktól független mintázatként működik. Ennek ismeretében két ember találkozása immár a vak véletlen eredményének látszik.

Szellem

Tudatunknak nyújtózkodnia kell, elrugaszkodni nem csak a gondolatok szilárdnak hitt talajától, de még az érzelmek hullámzó vizétől is, ahogy egy vízilabda kapus teszi. Ha hozzá hasonlóan „kötésig” kiemelkedünk a vízből, egy pillanatra felülről láthatunk rá a pszichénk hullámaira. Felismerjük, hogy ezek éppúgy, ahogy életünk történései is már létező, tőled független mintázatok. Megértjük, hogy e mintázat hat ránk, ahogy a vízilabdázóra is hat a víz. Ez rendjén való, hiszen a játékban való részvétel a szabályok elfogadását jelenti. Az élet játékszabályait is elfogadtuk a születésünkkel, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudhatnánk róla, hogy ez csak egy játék. A kezdetben még ritkán felbukkanó megérzés, intuíció egyre inkább életünk szerves részévé válik. Megvetjük a lábunkat a szellem szintjén. Innen nézve már a párkapcsolat választott sorsunk része. Megjelenik, a „tudom, hogy dolgunk van egymással” nézőpontja. Ez nem gondolat, nem érzelem, nem vágy, hanem biztos, belső tudás. Amikor ezzel a tudással lépünk be egy párkapcsolatba, sokkal biztosabbak lehetünk abban, hogy az betölti valódi hivatását.

Lélek.

A párkapcsolat ugyanis – éppúgy, mint Mi – küldetéssel bíró entitás. Ahogy földi létünknek, a kapcsolatoknak is az idő szab korlátot, de Istennek hála, előre nem tudhatjuk, mennyi adatik az életből – vagy a közös életből. A kapcsolat minősége úgysem az idő mennyiségén múlik. Ha megtaláljuk a találkozásunk valódi célját, beteljesíthetjük azt. Újra teljessé válunk. Ez minden emberi kapcsolatról elmondható, a párkapcsolat azonban különleges áldás, hiszen nem csak egy szinten történhet ez meg. Egy munkahelyi, baráti relációban a psziché, az egyéjszakás kapcsolatban a test színpada telik csak meg azzal az élettel, amelyet az egymásra, és önmagunkra találás öröme hoz mozgásba.

 Az ötödik szinten, a lélek szintjén megélt összekapcsolódás magához öleli az alsóbb szintek örömét is. De nem csupán összefogja, magasabb szintre is emeli azokat. A szexualitás, a közös élmények, a hétköznapok és a beteljesített sorsfeladat mind-mind azokká válnak, amik valójában: A szeretet, az Egység ünnepévé. - Dr. Hoffmann Gergely