„JÁTSZANI IS ENGEDD…”

Sok család életében a nyár utolsó napjai már nem a felhőtlen örömökről, a gondtalan játszótéri délutánokról, vagy a késő estébe nyúló családi grill-partikról szólnak, hanem a vénasszonyok nyara meghozza a maga aggodalmát is: egy új tanév indul. Könyveket, füzeteket és tanszereket kell beszerezni, miközben ott bujkál a szülők fejében a kérdés: vajon, hogyan fog szerepelni ebben az évben a család szeme fénye?

Gyermekünk teljesítménye nagyban összefügg azzal, hogy milyen elvárásokat támasztunk az irányába. A legtöbb problémát az elvárások hiánya illetve a túlzott elvárások okozhatják. Ha a szülő egyáltalán nem támaszt semmilyen elvárást, azt a gyermek értelmezheti úgy is, hogy a szülőt nem érdekli, miben hogyan teljesít, ér el sikereket, az érdektelenséget akár azzal is azonosíthatja, hogy a szülő nem szereti őt. Míg a túl magas elvárások állandó megfeleléskényszert indíthatnak el a gyerekben, és a tartós feszültség már egész fiatal korban szükségtelen megterhelésnek teszi ki a gyerek idegrendszerét. Különösen akkor jelenthet ez veszélyt, ha az elvárások és a gyerek személyisége, képességei, érdeklődési köre, a természetes szabadidő és pihenésigénye között semmilyen összefüggés nincs.

Segít a pszichogenetika - Ismerjük meg jobban gyermekünket

Szülőként felelősségünk, hogy a gyermekünk alakuló és egyre inkább megnyilvánuló temperamentumát, érzelmi sajátosságait és intellektuális képességeit jó kertész módjára gondozzuk, és korlátok helyett lehetőségeket teremtsünk saját egyénisége kibontakoztatásához. A kronobiológiai pszichogenetika ebben nyújthat segítséget azáltal, hogy megismerteti velünk gyermekünk öröklött tulajdonságait. Így könnyebben érthetjük meg egyes reakcióit, tekintettel lehetünk eltérő igényeire és támogathatjuk a saját útja és boldogsága megtalálásában.

A pszichogenetika módszertana a születési dátum ismeretében meglepően pontos képet ad egy ember fizikai, érzelmi és intellektuális tulajdonságairól. Ahogy egy felnőtt életében, úgy egy gyerek esetében is különböző életszakaszokat különböző energiák motiválnak, jellemeznek. Az első hat évben gyermekünk teljes mértékben tőlünk és családi körülményeinktől függ: erős a ragaszkodása a szülőkhöz, az akarata inkább önmaga felé orientálódik. Fontos, hogy megfelelő minőségű, mennyiségű szeretetet kapjon a környezetétől, hogy önmaga szeretete ki tudjon alakulni, és ne küzdjön később egész életében szeretetéhséggel. Ezt az időszakot az eltérő fizikai és érzelmi karakterű gyermekek másképpen élik meg.

Egy flegmatikus kisgyereknek egy-egy változás a közvetlen környezetében nagyobb megterheléssel jár, mint egy kis szangvinikusnak. Szobájának átrendezése, költözés, a napi rutinban szokatlan, új elemek vagy állandó sietség, rohanás sokkal jobban próbára teszik alkalmazkodóképességét, mint egy másik, extrovertáltabb, a változásokat kifejezetten igénylő típusét. A legtöbb bátorításra és bíztatásra a melankolikus kicsinek van szüksége, míg egy kolerikusnak inkább önállóságra és új feladatokra, kihívásokra. Bátorságával, merészségével kitűnik kis társai közül, nagyon fiatalon megmutatkozik rajta, mennyire meghatározó a számára, hogy irányítása alatt tartsa a körülményeket. Egy ilyen gyermek sokkal kezelhetőbb, ha folyamatosan megkapja azokat a visszajelzéseket, amelyek saját képességeibe vetett hitében erősítik meg.

A szülő szeretetteljes figyelme különösen fontos, ha érzelmileg szenvedélyes típusú a gyermeke, hiszen a gyermek felé áradó törődés, odafigyelés segíti érzelmi túlélőképessége kifejlesztésében. A kis szenvedélyest erősen vezérlik az érzelmi jellegű benyomásai, saját érzései, azok hatására cselekszik. Az átlagosnál nagyobb kommunikáció-igényét, szókimondását nem szabad korlátozni a saját egészsége érdekében; gyakori torokfájások, gyulladások figyelmeztethetik erre a szülőt.

Az érzékeny (hideg) típus érzelmi idegrendszere olyan sérülékeny, hogy a legkisebb kritika is komoly stresszt jelent a számára. A segítő, teljesítményjavító célú észrevételek tovább gyengíthetik ingatag önbecsülését, és később hiperérzékeny felnőtté válhat, aki gyakran elkerülő magatartást mutat, nehogy kudarc érje.

Az iskolás kor kezdetén a családtól való függés természetes módon gyengül: a barátokkal, iskolával való kapcsolatok kialakulásával a gyerek erőenergiája növekszik, kezdi önálló személyiségét felismerni, véleményét már nem kizárólag a szülői ház alakítja. Ez az időszak a tinédzser korig tart, s bár nem jellemzik tartós kapcsolatok, hiszen elsősorban azokat szereti a gyerek, akiktől szeretetet kap, mégis ragaszkodása a környezethez, körülményekhez még mindig erős. Ebben az életkorban a családban történő hirtelen változások kifejezetten traumatikusak a flegmatikus gyermek számára, mert már maga az iskolai közösségbe való beilleszkedés, az új szokások, szabályok követése is elég nagy kihívást jelent neki. Reggelente több időre van szüksége az aktivitásra hangolódáshoz, így az első órákon a teljesítménye visszafogottabb. A kis kolerikus vagy érzékeny kolerikus gyermekek esetében pedig gyakran kiderül, hogy nem az iskola-érettségükkel van gond és nem is hiperaktívak, hanem a közegük nem képes az ő tempójukra kapcsolni, állandóan megújuló érdeklődésükre hatékonyan megfelelni. Azért, hogy átlagon felüli mozgásigényüket ne a tanórákon éljék ki, figyelmeztetőket gyűjtve, célszerű érdeklődésüket korán valamilyen sport iránt felkelteni. A szangvinikusaknak labdajáték, csapatsport a legideálisabb, míg a kolerikusakat az egyéni sportok sikereivel lehet leginkább motiválni. Melankolikus gyermekünk egészségére viszont úgy vigyázhatunk, ha nem próbáljuk olyan fizikai teljesítményre, aktív sportra késztetni, amely lányok esetében akár a nemi érést is késleltetheti, vagy idő előtti derék-, vagy emésztési problémákat okozhat.

Szeretettel mindenek előtt

Az érzelmek adaptációjának és integrációjának a tanulása is ebben az életszakaszban kezdődik: a gyerek érzelmi idegrendszerének természetes fejlődésének az alapja, hogy a szülők feltétel nélkül szeressék önmagukat, egymást és őt. A destruktív bírálat és a szeretet hiánya nemcsak a másik nemmel kialakítandó felnőttkori kapcsolatok sorozatos kudarcának lehet az oka, hanem az életben elért sikerekben, jelentős teljesítményekben is negatív szerepet játszhat. Például a magas érzelmi túlélő képességű egoisztikus vezető típus esetében a szülőnek figyelembe kell vennie a gyerek érzelmi igényeit; törődését, szeretetét mindenkor és kiemelt módon éreztetnie kell vele. Ekkor a kiskamasz szárnyakat kaphat és folyamatosan jó teljesítményt tud nyújtani, hiszen szeretet-energia raktára tele van és ez az érzelmi hajtóerő serkenti kreativitását, környezetével való együttműködési készségét. Az empatikus gyermek érzelmileg gyorsabban érhet más típusú társainál, testvérek esetében ügyelni kell arra, hogy a figyelemből neki is jusson, hiszen mindig ő lesz az, aki könnyen lemond a testvére javára, és nem helyezi magát az előtérbe. Különösen szélsőséges módon érhetjük tetten ezt a fajta erős integrációs késztetést egy önfeláldozó gyermek esetében, aki akár arra is képes már fiatalon, hogy a testvér-versengést kerülve kevesebb erőfeszítést, energiát, teljesítményt tegyen egy-egy tantárgy tanulásába vagy sportba, azért, hogy teret és lehetőséget biztosítson testvérének a sikerre.

Iskola- és pályaválasztás

Bár ebben a két életszakaszban inkább a fizikai temperamentum és az érzelmi karakter formálódásán van a hangsúly, nem feledkezhetünk meg a gyerek személyiségének harmadik összetevőjéről, az intellektuális jellegzetességekről sem. Azért, hogy ne az általános iskola utolsó évében okozzon fejtörést a pályaválasztás kérdése, próbáljunk hamarabb felfigyelni csemeténk információfeldolgozásának a módjára, így hasznos tanácsokkal segíthetjük választását.  A pszichogenetika két oldalról közelíti meg az intellektuális idegrendszer jellemzőit: melyik agyfélteke és ez által milyen típusú funkciók a dominánsak, illetve mennyire erős az idegrendszer. Az erőteljesebb bal agyfélteke a logikai funkciókban, elemzőképességében, a szavak, számok világában támogatja inkább a fiatalt (gondolkodó típusok), míg a jobb agyfélteke a művészi látásmódért, a muzikalitásért, az egész kereséséért, a kiemelkedő képzelőerőért, a jobb vizuális képességek, megérzések, ösztönök fölényéért felel (művészi típusok). E vonás ismeretében talán egy mérnök édesapa (gondolkodó típus, bal agyféltekés funkciók a dominánsak) is belátja, miért kellene inkább a művészi képességek fejlődésének táptalajt biztosítani, ahelyett, hogy egy műszaki technikumban való továbbtanulást szorgalmaz a fia számára (művészi típus, jobb agyfélteke a meghatározó).

Az idegrendszer ereje abban adhat iránymutatást, hogy a fiatal inkább valamilyen praktikus, kézügyességet igénylő és saját tapasztalat útján elsajátítható szakma irányába induljon el (gyakorlati típusok), vagy nyugodtan felkészülhet a család arra, hogy a gyerek hosszú évekig tanulni fog, mert állandó szellemi igénye újabb és újabb ismeretek elsajátítása, tud és szeret is tanulni.  Ez az az időszak, a fiatalkor kezdete, amikor sok szülő hajlamos arra, hogy saját ki nem élt vágyait, el nem ért céljait vetítse rá a gyermekre és olyan pálya irányába „tolja” finoman vagy kevésbé finoman, amely pár év múlva átiratkozásokkal, félbehagyott és máshol újrakezdett tanulmányokkal végződhet. Gyermekünk pszichogenetikai típusának ismeretében ezeket a mellékvágányokat elkerülhetjük, és valódi segítséget nyújthatunk ebben a jövője szempontjából meghatározó pillanatban. A teherbíróbb fizikai idegrendszer hasznos lehet, ha valamilyen fizikai munkavégzésre épülő pályára szeretne lépni, a stabil érzelmi túlélőképesség és nagyobb késztetés a másokkal való együttműködésre kiváló kiindulópont lehet, ha olyan terület érdekli, ahol emberekkel kell foglalkozni. A domináns szellemi intellektus pedig alkalmasabbá teszi gyermekünket olyan foglalkozásokban, ahol elsősorban a fejével, szellemi produktumával keresi a pénzt.

Bármilyenek és bármennyire is eltérőek gyermekünk személyiségének összetevői a mi karakterünkhöz képest, ne felejtsük el, hogy a gyermekkor sokkal inkább a játékos tapasztalatszerzésről, a fejlődésről, a lelki egyensúly megteremtéséről és a stabil önbecsülés és önszeretet kialakításáról szól, mintsem a teljesítménykényszerről, tekintélyelvről és bírálatról.

Ahogy a Papírsárkányok című filmben is elhangzott: „A gyerekek nem kifestőkönyvek. Nem színezheted őket a kedvenc színeiddel.” - Molnár Rita