Lélekpont - teljesség útján

Az emberiség életében mindig is központi szerepet játszott az étkezés, hiszen a különböző ételekre nem csak testünk fizikai működésének fenntartása érdekében van szükségünk, hanem mély hatással vannak lelkünkre is.

Egyértelműen saját döntéseinktől függ, hogyan éljük az életünket. Sokan a halogatás mellett döntenek, évről évre; „még egy kicsit” kitolják az álmaikat, hátha történik valami, előbb ideiglenesen, aztán tartósabban érik be kevesebbel, mint amit szeretnének. Mintha csak arra számítanának, hogy ha elég rossz lesz a helyzet, úgyis rájuk szól valaki, hogy: Ami sok, az sok! Most már rajtad a sor! Itt az idő, hogy változtass!” Pedig jobb lenne, ha megtanulnánk saját magunkra rászólni.

Hinni abban lehet, amit még nem látsz – jutalmul pedig megláthatod azt, amiben hiszel.
Szent Ágoston

„A tökéletes nem vonzza az embert. Az önmagában nyugszik, messze a normál élettől. Szeretni csak a tökéletlent lehet. Csak a tökéletlen ösztönöz növekedésre, a tökéletes nem.” Bert Hellinger

„Változtasd meg élted” Bizonyára mindenkinek ismerős ez a felszólítás. Változtasd meg életed, mert csak így változtathatod meg magad körül a világot! Változtasd meg… de hogyan?

Szeptember elején sokan először, sokan pedig már sokadszorra ülnek be az iskolapadba. De akárhol is tartunk tanulmányainkban, az általános iskola első osztályától a nagydoktori címig, a tanulás folyamata mindenhol azonos.

Ha tükörbe nézünk, ismerős alak tekint vissza ránk. Némi gyakorlással azonban megtanulhatjuk, hogy mást is lássunk, mint az arcunkat vagy a testünket.
Az emberi testet energiaburok veszi körül, mely szoros összefüggésben áll a csakráknak nevezett energiaközpontokkal.

„Az emberiség a szenvedés-öregség-halál bonyodalmába szövődik, forog – halálból életbe, életből halálba, – amíg a megismerés útján elér a világossághoz. Mi ez a világosság? A természet táncát felismerni.”

„Felelősséget vállalni a saját sorsunkért nem teher, hanem szabadság!”
Vadim Zeland

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, a rajzolás, a festés, az esztétikus módon történő vizuális kifejezés kevesek kiváltsága: a művészek, a zsenik, a tehetségek számára fenntartott magánklub, ahová nem egykönnyen kerül be a „normális” földi halandó. Hajlunk rá, hogy önmagunkról úgy vélekedjünk, egy művészi alkotással való kapcsolatba kerülésünk azt jelentette, s azt is fogja jelenteni, hogy csodálói, élvezői és titkon talán irigyei lehetünk az azt létrehozó nagybetűs Művésznek.