Allergia vs. Intolerancia

Ami viszont bizonyosan növeli az ételérzékenységek kialakulásának kockázatát, az a globalizáció, a környezetszennyezés, az élelmiszeripar rohamos fejlődése, az ételek származásának és minőségének ellenőrizhetetlensége, az adalékanyagok. A rendszertelen életmód, a krónikus stressz szintén hozzájárul a kórképek előfordulásához. Mivel több információhoz jutunk a médián keresztül, és az “úgy hallottam, hogy a tej hizlal és a glutén megbetegít” mondatok az allergénkerülő életmódot erősítik a laikusokban.

Nagyon lényeges azt is tisztázni, hogy a táplálékallergia és a táplálékintolerancia nem keverendő össze, mégis sokan egy lapon említik őket! A tünetek valóban lehetnek hasonlóak, de a betegségek lefolyása, a szervezet reakciója, a terápia, diagnosztikai módszerek nem azonosak. Mindkét esetben lényeges a speciális (bizonyos élelmiszerektől, ételektől, ételszármazékoktól mentes) diéta, étrend, amelyben szakképzett dietetikus szakember tudja segíteni az érintettet. Fontos! A szakorvosnak, a természetgyógyásznak, a táplálkozási tanácsadónak/szakértőnek, az edzőknek nincs kompetenciája, jogosultsága egészségkárosultak számára étrendi javaslatot tenni.

Mikor beszélünk táplálékallergiáról?

Allergia esetén az immunrendszer idegen anyagként (allergén) érzékel egy egyébként ártalmatlan élelmiszert, ételt, ételszármazékot, amelyre ellenanyagokkal (antitest) reagál. Minden esetben aktiválódik az immunrendszer, tehát immunválaszról beszélhetünk.

A táplálékallergiák előfordulási gyakorisága hazánkban 8-10 százalék közé tehető. Jellemzően csecsemő- és kisgyermekkorban alakulnak ki, de érdekes, hogy a táplálékallergiát a gyerekek nagy hányada 5-8 éves korukra kinövik. Az allergiák kialakulása részben öröklődik (genetikai hajlam), részben pedig a környezeti hatások tehetők felelőssé. Ha a családban mindkét szülő küzd táplálékallergiával, 60-80 százalék az esély, hogy a születendő gyermek is allergiás lesz. Ha az egyik szülő vagy idősebb testvér érintett, az esély 20-40 százalék.

Érdekesség! A legtöbb várandós, szoptatós kismama igyekszik megelőzni, hogy gyermeke allergiás legyen valamilye ételre, -összetevőre, vagy csak aggódnak, hogy “hasfájós” lesz a baba, ezért indokolatlanul mentes étrendet tartanak. Kutatások azonban bebizonyították, hogy a táplálékallergiák kialakulásának kockázatához hozzájárulhat az édesanya (ok nélküli) allergénkerülő étrendje! Csakis azokat az élelmiszereket hagyja el a kismama, amik számára és/vagy láthatóan a babája számára is gondot okoznak. Az allergiás kórképek növekedéséhez hozzájárulhat a nem megfelelő hozzátáplálás is, az allergének túl korai avagy késői bevezetése is.

Allergiát leggyakoribb kiváltó élelmiszerek hazánkban a tej (tejfehérjék, azaz például a kazein, a béta-laktoglobulin, alfa-laktalbumin), a tojás, a szója, a tojás, a földimogyoró, a dió és egyéb olajos magvak. Jelenleg 14 jelölésköteles allergént ismerünk, de valójában bármire kialakulhat allergiás reakció. Az előrecsomagolt, a nem előrecsomagolt élelmiszereken, ételeken is kötelezően jelölni kell, ha az élelmiszer, étel tartalmaz vagy potenciálisan tartalmazhat glutént, rákféléket, tojást és származékait, halakat, földimogyorót, szóját és származékait, tejet és származékait (beleértve a laktózt), dióféléket (például mandula, mogyoró, dió, kesudió, pekándió, pisztácia), zellert, mustárt, szezámmagot, kén-dioxidot és szulfitokat, illetve csillagfürtöt. A vendéglátásban, közértkeztetésben is jelölni kell például az étlapon, de szóbeli tájékoztatás is kérhető a felszolgáló személyzettől, illetve élelmiszer-áruházakban az összetevők listáját nem megjelenítő pultoknál is kötelezően tájékoztatást kell adni a vevőnek.

Táplálékallergia esetén a tünetek szerteágazóak, és számos szervet, szervrendszert érinthetnek. A tünetek a problémás étel elfogyasztása után azonnal, akár percek múlva jelentkeznek, és akár életveszélyesek is lehetnek.

Leggyakoribb panaszok:

• emésztőrendszer: hányinger, hányás, puffadás, hasmenés, székrekedés, bélgázok, csecsemőknél véres széklet;
• bőr: csalánkiütés, ekcéma, bőrviszketés;
• légzőszervek: orrfolyás, orrdugulás, köhögés, nehézlégzés, asztma;
• arc, fej: száj-, arc-, nyelvzsibbadás, illetve ezek duzzanata, torokduzzanat;
• egyéb: szédülés, ájulás, gyermekeknél fejlődésbeli visszamaradás, krónikus középfül-gyulladás;
• súlyos esetben vérnyomáscsökkenés, magas pulzus, anafilaxiás sokk.

A diagnózist szakorvos, ún. IgE-típusú allergiatesztekkel (vérvizsgálat) és bőrpróbával (Prick-teszt) állíthatja fel, a kórelőzmény ismeretének függvényében.

A táplálékallergiáknak valójában több formája lehet: IgE által közvetített (ez a leggyakoribb típus, amikor az immunrendszer immunglobulin E nevű antitestet termel), nem IgE, ún. sejt által közvetített (az immunrendszer más sejtjei okozzák, ezért nehezebb diagnosztizálni és a tünetek megjelenése is hosszabb), és vegyes típus.

A táplálékallergiák legfőbb terápiája az allergiát okozó élelmiszer, étel, élelmiszeralkotó szigorú kiiktatása az étrendből. Az ún. “nyomokban tartalmazhat” élelmiszereket, ételeket is kerülniük kell az érintetteknek! A kezdeti időszakban azért is lényeges dietetikus segítségét kérni, mert körültekintően kell étrendet összeállítani, ugyanis a hiányos tápanyagokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, nyomelemeket célzottan pótolni kell, akár étrend-kiegészítők, tápszerek segítségével. Ha szükséges, súlyos allergiás roham esetén gyógyszeres kezelés is szóba jöhet, illetve a bőrtünetek enyhítésére írhat a szakorvos speciális kenőcsöt, krémet.

Mikor beszélünk táplálékintoleranciáról?

A táplálékintoleranciás megbetegedések sokrétűek lehetnek, a tudomány mai állása szerint nem minden esetben határozható meg egyértelműen a kialakulás oka. Hátterében egyes enzimek hiánya vagy csökkent működése, bélbetegségek (például irritábilis bél szindróma, colisis ulcerosa, Crohn- betegség), ételmérgezés, megnőtt bél-áteresztőképesség (béláteresztő-szindróma), bélflóra-zavar (például kontaminált vékonybél-szindróma) és pszichés tényezők, krónikus stressz is állhatnak. Előfordulása hazánkban 15-30 százalékra tehető, de sok az önbevallásos módszeren alapuló adat. Bármely életkorban kialakulhat, jellemzően inkább felnőttkorban - bár a laktózérzékenység kortól független, ugyanis előfordulhat genetikai halmozódás. Nagyon lényeges különbség, hogy az allergiával ellentétben táplálékintolerancia esetén nem aktiválódik az immunrendszer! (IgG-típusú intoleranciáknál megfigyelhető immunválasz, de ez esetben sem allergiás folyamatról van szó!)

A leggyakoribb, táplálékintoleranciát okozó élelmiszerek, ételek, élelmiszeralkotók a tejcukor, azaz a laktóz, a fruktóz, azaz a gyümölcscukor (de nem keverendő össze az örökletes, veleszületett fruktózintoleranciával), a glutén (de nem keverendő össze a klasszikus értelemben vett autoimmun gluténérzékenységgel, azaz a cöliákiával) és a tojás.

A táplálékintolerancia tünetei még változatosabbak lehetnek, mint ételallergia esetén, de minden esetben enyhébbek, sosem súlyos, halálos kimenetelűek. Érdekesség! Míg az allergia tünetei gyorsan alakulnak ki, intolerancia esetén akár órákkal, napokkal később jelentkeznek a panaszok. Kivétel ez alól a laktózérzékenység, ahol a laktózt tartalmazó étel elfogyasztása után már 20-30 perccel megjelenhetnek a tünetek.

Leggyakoribb panaszok:

• emésztőrendszer: puffadás, bélgázok, hasmenés és székrekedés váltakozása, csillogó fényű széklet (zsírszéklet);
• bőr: sápadtság, ekcéma, pattanások;
• légzőszervek: orrfolyás, orrdugulás, tüsszentés;
• egyéb: ízületi és csontfájdalmak, fejfájás, depresszió, alvászavar, fáradékonyság.

A kórisme felállításához - a problémák sokrétűségéből adódóan - számos diagnosztikai módszer áll rendelkezésünkre. Minden esetben szakorvos rendeli el és értékeli ki a vizsgálatokat, a kórelőzmény ismeretének függvényében! Többek között elvégezhetők ún. laktóz-, fruktóz-kilégzéses tesztek, DAO-enzim vizsgálat, IgG-típusú vérvizsgálatok, széklet- és bélflóra-vizsgálat.  (Létezik még ún. laktulóz-kilégzéses teszt is, azonban ezzel nem intoleranciát, hanem például a vékonybelet érintő kontaminált vékonybél-szindrómát állapíthatjuk meg, ami egyébként lehet kiváltó oka egyes intoleranciáknak.) A diagnózisnak lényeges eleme az ún. differenciál diagnózis, azaz hogy egyéb betegségeket kizárjunk.

Fontos! Az IgG intoleranciatesztek megbízhatósága nem kellőképpen alátámasztott. A jelenleg érvényben lévő szakmai állásfoglalás szerint nincs diagnosztikai értékük, ugyanis nem készült még olyan átfogó kutatás, ami alátámasztaná ezen vizsgálatok relevanciáját és jogosultságát a nyugati orvoslásban. Érdemes tehát fontolóra venni a teszt elvégzését, és ha mellette döntünk, akkor a kiértékeléssel foglalkozó szakorvost kell felkeresni.

A táplálékintoleranciák terápiája mindig az alapbetegségről és az intolerancia jellegétől függ. IgG-pozitivitás esetén a problémát okozó élelmiszerek, ételek átmeneti (de nem hosszabb, mint 6 hónapnyi) elhagyása, egyéni tolerancia függvényében csökkentése szükséges az étrendben. Az is előfordulhat, hogy egy adott élelmiszer, étel csak nagyobb mennyiségben okoz panaszt. A “nyomokban tartalmazhat” élelmiszereket nem szükséges kiiktatni az étrendből, tehát a diéta nem olyan szigorú, mint allergia esetén. A tapasztalatok azt mutatják, hogy IgG-pozitivitás esetén általában valamilyen egyéb egészségkárosodás (például bélflóra-zavar) áll a háttérben - ami tovább erősíti a tesztek nem kellőképpen megbízható mivoltát -, ezért fontos, hogy megtaláljuk a probléma valódi okát.

Tejcukor-érzékenység, azaz laktózintolerancia esetén laktózmentes, csökkentett laktóztartalmú étrend javasolt (tehát nem szükséges a tejet, tejtermékeket teljes mértékben kiiktatni az étrendből), szükség esetén laktáz enzim pótlására is szükség lehet, ha az érintett nem tudja elkerülni a laktóztartalmú ételeket (például vendégségben). Hisztaminérzékenység esetén átmeneti hisztaminszegény étrend, majd felépítő, ún. progresszív étrend javasolt, mindamellett a bélflóra támogatása is kiemelten lényeges.

Fruktózérzékenység esetén 4-6 hétig minimális fruktóz tartalmú étrendet kell követnie a páciensnek, majd a dietetikussal történő folyamatos együttműködés során, az egyéni tűrőképesség figyelembe vételével, idővel felépíthető a diéta.

Ha az alapbetegség bélflóra-zavar, bélbetegség, az ún. FODMAP-diétát érdemes alkalmazni, de minden esetben személyre szabottan, protokollnak megfelelően, dietetikus segítségével kell az étrendet összeállítani. Szükség esetén tápszer, étrend-kiegészítők használata is szóba jön. Bár az étrend kiemelten fontos, nagyon lényeges a megfelelő életritmus helyre-, visszaállítása, és a stresszkezelés is.

Mi a teendő, ha kiderül, hogy érintettek vagyunk?

Mint minden betegség, egészségkárosodás esetén, ez esetben is fontos, hogy megismerjük, mi zajlik a szervezetünkben, esetleg miért alakult ki az adott probléma. Ebben segítségünkre lehet a szakorvos, de a hozzáértő dietetikus is. Az étrend összeállításában diplomás dietetikus segítségét kérjük, aki segít elindulni a “mentes” étrend útján, és mind elméleti, mind gyakorlati tanácsokkal (bevásárlás, ételtárolás, ételkészítés stb.) is ellát. Azért is ajánlott szakemberhez fordulni, mert egy vagy több élelmiszer, élelmiszercsoport elhagyásával hiányállapotok is kialakulhatnak, ezért nem érdemes vakon belevágni a diétába.

A fentebb említett 14 allergén 2014. december 13-a óta kötelezően feltüntetendő, jelölendő az élelmiszercímkéken. A csomagoláson más betűtípussal, stílussal (pl. aláhúzás, dőlt betű, megvastagítás) vagy eltérő háttérszínnel kell kiemelni a többi összetevő közül. Továbbá a potenciális allergéneket, amiket “nyomokban tartalmazhat” a termék vagy amikkel szennyeződhet  az előállító üzemben, azokat is fel kell tüntetni a csomagoláson. Mindig olvassuk el figyelmesen az összetevők listáját és az allergénekre vonatkozó információkat! Mindemellett különböző ikonokat, ábrákkal is találkozhatunk, például áthúzott búzakalásszal a gluténmentes, vagy áthúzott tejes dobozzal a laktóz- és/vagy tejmentes termékek csomagolásán. Ezek ugyanúgy segíthetik a tájékozódást. Fontos és még egyszer kiemelendő, hogy allergiás megbetegedés esetén a “nyomokban tartalmazhat” ételek sem fogyaszthatók! Időről időre olvassuk át kedvelt termékeink csomagolását, mert változhat az alapanyagok beszerzési helye, szállítási vagy feldolgozási módja, vagy az előállítás helyszíne, körülményei.

Pangl-Szarka Dorottya dietetikus