„Itt az idő, hogy dönts! Itt és most meg kell ígérned magadnak, hogy soha többé nem adod át magadat a legyőzöttség vagy a búskomorság érzésének. Ez még nem jelenti azt, hogy el kellene rugaszkodnod a valóságtól – csak azt kell megértened, hogy ha megadod magad a lehangoltságnak, akkor épp arra nem lesz erőd, hogy változtass az életeden és továbblendítsd azt. El kell hinned, hogy még akkor is változtathatsz, ha ez itt és most teljességgel lehetetlennek tűnik. Tudod, időről időre mindannyian csalódunk, szembesülünk problémákkal és frusztrációkkal, de az, hogy mindezt hogyan kezeljük, többet számít az életünk alakítása szempontjából, mint bármi más, amit teszünk.”

Egy csodálatos példa a fenti elv gyakorlati alkalmazására, annak a fiatalembernek a története, aki híres zenész akart lenni. Abbahagyta az iskolát, nyakába vette a világot, a leglerobbantabb kocsmákban és bárokban zongorázott és énekelt, szívét-lelkét beleadva – olyan közönség előtt, amely az idő nagy részében még ahhoz is túl részeg volt, hogy egyáltalán tudomást vegyen a jelenlétéről. Folyamatos kudarcai során egyedül a barátnője iránti szerelme adott neki erőt. Egy napon azonban a lány is elhagyta, és ő úgy érezte, ezzel végleg befellegzett az életének. Eldöntötte, hogy öngyilkos lesz. De még adott magának egy utolsó esélyt, és bevonult a pszichiátriára. Itt újabb fordulatot vett az élete – nem azért, mert meggyógyították, hanem mert sokkolta az a felismerés, hogy még mennyivel rosszabb helyzetben is lehetnek emberek, mint ő. Rádöbbent, hogy nincsenek is igazi problémái. Aznap megfogadta, soha, soha többé nem engedi meg magának, hogy ilyen mélyre csússzon. Addig fog dolgozni, olyan keményen, amennyire és ameddig csak kell, hogy valóra válthassa az álmát, és világhírű zenész lehessen. Senki és semmi, egyetlen csalódás sem ér annyit, hogy öngyilkos legyen miatta az ember. Élni mindig érdemes! Mindig van miért hálásnak lenni. Így hát kitartott, időbe telt, de a kitartás meghozta a gyümölcsét. Mára világszerte ismerik és imádják Billy Joel zenéjét.

Sok évi NLP tanulás és gyakorlás után alkalmam nyílt személyesen is megtapasztalni Tony Robbins személyes varázsát. Akkor már olvastam magyarul megjelent két vaskos kötetét: a Határtalan sikert és az Ébreszd fel a benned szunnyadó óriást. Tony rengeteg elfoglaltsága miatt Európában egyetlen tréninget tart évente, amelyen több mint ötezer ember vesz részt. Számomra hihetetlen volt, amikor már az első este ötezer ember ment át a tíz méter hosszú parázsszőnyegen. Az agyam tudatos része nem értette, hogy ez hogyan lehetséges, de a látottak, az átélt élmények megmutatták, hogy az elme ereje messze felülmúlja érzéki tapasztalásainkat. Hittel, meggyőződéssel és belefektetett munkával csodákra vagyunk képesek. A sikerhez mindhárom tényező elengedhetetlen.

Első lépés, hogy a vágyainkat célokká alakítsuk. Ennek a folyamata a következő:

­Fogalmazzuk meg konkrétan, mit és mikorra szeretnénk elérni! Írjuk le a megfogalmazott célt!

Sokan nem értik ennek a fontosságát, és megrekednek a vágyaik szintjén. A különbség az, hogy a vágyak esetében többnyire csak áhítozunk valamire, magunk sem igazán bízva annak bekövetkeztében, míg a célkitűzés esetében megállapítjuk a cél eléréséhez szükséges lépéseket és elkötelezzük magunkat. Fontos annak a felismerése, hogy hol tartunk most, hová akarunk eljutni és milyen erőforrások állnak a rendelkezésünkre.

Sokan a kudarctól és a csalódásoktól való félelmükben nem mernek célokat kitűzni maguk elé – mert nem döbbennek rá, hogy a célok puszta kitűzése százszorta fontosabb, mint a tényleges megvalósítás. Ha ugyanis van cél, akkor már van mire törekedni minden erőnkkel és lendületünkkel. A kitűzött céljainkkal állítjuk irányba az életünket és fókuszáljuk az erőfeszítéseinket. A siker attól függ, hogy a tőlem telhető legjobbat adom-e – nem csak alkalmakként, hanem egyfolytában, mindig.  Minden sikeres ember a folyamatos fejlődésnek szenteli magát, soha nem éri be pusztán azzal, hogy jól teljesít, mindig még jobbra törekszik. A legsikeresebbek mindig azok lesznek, akik felismerik a „darabolás” hatalmát – vagyis akik egyszerre nem harapnak annál nagyobb falatot, amit még meg tudnak rágni. Akik céljaikat kisebb alcélokra bontják fel, amely célok elérése lépésről lépésre vezeti őket a hőn áhított végcél felé. Meg kell ünnepelni a legkisebb lépések sikeres megtételét is! Így egyre nagyobb lendületet vehetsz, és olyan szokásokat tehetsz magadévá, melyek segítségével ténylegesen valóra is válthatod az álmaidat.

„Soha, egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arról, hogy AMI KÉSIK, NEM MÚLIK. Kudarc nem létezik. Ha valami nem is jön össze egyféleképpen, a tanulságot akkor is levonhatod belőle, és legközelebb már annyival okosabb lehetsz, másképp, hatékonyabban próbálkozhatsz – és ezzel máris egy újabb lépést tettél a siker felé.

A következő összefüggés mindig nagyon sokat segített nekem:

HA JÓL DÖNTESZ, CÉLHOZ ÉRSZ.

A JÓ DÖNTÉS ALAPJA A TAPASZTALAT.

TAPASZTALATTAL PEDIG A ROSSZ DÖNTÉSEK IS SZOLGÁLNAK.

Tarts ki! Ha folyamatosan a dolgok jobbá tételén munkálkodunk és tanulunk a „hibáinkból”, akkor végül célhoz is fogunk érni.”

Schneider Gábor