Egyértelműen saját döntéseinktől függ, hogyan éljük az életünket. Sokan a halogatás mellett döntenek, évről évre; „még egy kicsit” kitolják az álmaikat, hátha történik valami, előbb ideiglenesen, aztán tartósabban érik be kevesebbel, mint amit szeretnének. Mintha csak arra számítanának, hogy ha elég rossz lesz a helyzet, úgyis rájuk szól valaki, hogy: Ami sok, az sok! Most már rajtad a sor! Itt az idő, hogy változtass!” Pedig jobb lenne, ha megtanulnánk saját magunkra rászólni.

A tudatosság az emberiség csodálatos ajándéka, mellyel kiemelkedik az élőlények sorából. Tudatos választási lehetőségünk egyszerre áldás és átok; a lehető leggazdagabb, legteljesebb életet választjuk, vagy egyszerűen berámoljuk minden álmunkat és ötletünket a padlás legtávolabbi zugába, mondván, hogy majd később, amikor több időnk / pénzünk / energiánk / stb. lesz, újra elővesszük őket?

Minden ellenkező híresztelés ellenére, el tudjuk dönteni, hogy nekünk mi a legjobb, mi a legfontosabb, mivel járulhatunk hozzá a világhoz, és hogy miről szóljon az életünk. Igen, képesek vagyunk rá.

Meg tudjuk valósítani a saját elvárásaink szerinti leggazdagabb, legteljesebb életet.

Akár most azonnal is hozzákezdhetünk…

A bőség és a szükség zavarában a legfőbb ideje, hogy szemügyre vegyük, milyen választási lehetőségeink is vannak az életben. Mert bármilyen helyzetben is vagyunk épp, választási lehetőségünk mindig van! Ugyan nem feltétlenül jobbnál jobb lehetőségek, de mindenképpen választhatunk közülük.

Nézzünk egy példát:

Gondolj valamire, amit – bár egyáltalán nem akarsz – feltétlenül meg kell tenned, semmiképpen sem tudsz megkerülni. A legjobb, ha az egyik személyes kötelezettségedet választod. Talán épp arra, hogy „dolgoznom kell”. Most pedig tedd fel magadnak a kérdést: miért is kell? Mi történne, ha nem így tennél? Bizonyára több, rendkívül kellemetlen következményét is fel tudod sorolni ennek az alternatívának. Nézzünk néhány példát, mi történne, mondjuk egy átlagember esetében, ha nem menne többé dolgozni:

• Nem kapna fizetést.
• Elvennék a lakását.
• Utcára kerülne a családja.
• Kiabálna vele az anyja.
• stb.

Még ha ezek a következmények olyan súlyosak és kellemetlenek lennének is, hogy szánt szándékkal soha nem választanád őket a „kell”-dolog helyett, a választás lehetősége mindenképpen adott. Valójában tehát a kell dolgokat is mi magunk választjuk!

Ez pedig azt jelenti, hogy még a rossz és a rosszabb alternatívák esetén is szívességet teszünk magunknak azzal, ha a legkevésbé rosszat választjuk.

A választás lehetősége hatalom; minél több alternatíva áll rendelkezésünkre, annál több a hatalmunk is, ezért jó, ha tudjuk: mindig választhatunk!

Szánjunk rá egy kis időt, és játsszuk el a fentieket a többi „kell”-dologgal is.

A választásainkhoz hasonlóan természetesen döntéseinket is mi magunk hozzuk meg az életünkben. Ralph Waldo Emerson Önbizalom c. esszéjében arról ír, hogy meglátása szerint a világ nyomorának és kudarcának tetemes hányadát az okozza, hogy az emberek nem mernek bízni saját ítéletükben.

Milyen sokszor fordulunk tanácsért olyan emberekhez, akikről azt gondoljuk, sikeresek az életükben? Megfogadjuk tanácsukat, követjük példájukat, ám az áhított siker elmarad. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert mi más emberek vagyunk, nem feltétlenül ugyanazt akarjuk, mint ők. De vajon tudjuk-e, mi az, amit igazán akarunk? Sokszor annyira sem bízunk magunkban, hogy elhiggyük, mi magunk tudjuk a legjobban, mi a jó nekünk, és ezért meg sem próbáljuk kideríteni.

Egy valamit azonban tudnunk kell: Mindaddig, amíg nem döntünk magunk felől, addig mások irányítják majd az életünket. Teljhatalmat adunk nekik önmagunk felett, hogy ők döntsék el, élhetjük-e érdemlegesen az életünket, vagy inkább bandukoljunk a jelenből az életünk végéig. És ha nem érezzük magunkat kellően megbízhatónak, nos akkor az kinek a döntése volt?

A miénk. Most legalábbis mindenképp az lesz. Ha eddig még nem gondoltunk bele, és ezért alkalmunk sem volt rá, hogy tudatos döntést hozzunk ebben a kérdésben, akkor itt a remek alkalom. S ugyan miért is ne söpörnénk félre végleg a zavart, a kételyt, a félelmet és a megbánást? Miért is ne kezdenénk bízni a saját belső megérzésekben, hogy eldöntsük, mi a jó és mi a rossz, mi az értékes és mi az értéktelen?

Elvégre ez a mi életünk. Ha esetleg a kudarctól félnénk, jó ha tudjuk, hogy minden hiba, minden tévedés újabb és újabb tapasztalattal szolgál, és segít a saját utunk megtalálásában.