Jelenlegi hely

A ZENE VARÁZSLATOS VILÁGA

A zene és a hangok ugyanúgy mindennapjaink része, akár az evés, vagy az alvás. Ahogy táplálkozási szokásainkra vagy a mindennapi rutin elvégzésére is figyelmet szentelünk, ugyanúgy érdemes a minket körülvevő hangokhoz, zenéhez is tudatosabban hozzáállnunk.

 

A hangokat s a zenét a fülünk segítségével érzékeljük. A szemmel ellentétben a fülünket nem tudjuk becsukni, állandóan nyitva van, s befogadja mindazt, ami eléri, legyen az zaj, zörej, monoton- vagy éppen lágy zene. A bejutott hangok pedig legtöbbször tudattalan dolgoznak bennünk tovább, hatással vannak ránk akkor is, ha erről mit sem tudunk.

 

Gyógyít vagy rombol?

Mivel a hangok a fej racionális, elemző részét kikerülve közvetlenül az érzelemvilágot érik el, ezért az érzelmeinkben lévő elakadásaink és sebeink gyógyításában nagy szerepet játszhat a zene – ezt használja ki a zeneterápia –, ugyanakkor könnyen manipulálhatóakká is válhatunk általa.

 

A zene küldetése

Ahhoz, hogy megértsük, mitől is válik egy zene gyógyítóvá számunkra, érdemes egy kis kitérőt tennünk a zene gyökereihez. A zenének - kialakulása kezdetén- még szakrális jelentősége volt. Létrehívói az emberi csoportok szellemi vezetői voltak, akik látták, hogy az embereknek mélyen a lelkükben él a vágy, hogy a puszta létezésen túl kapcsolódjanak valami magasabb rendű Igazsághoz, valami Lényegihez, ami választ ad arra, hogy miért is élünk a földön, kik is vagyunk valójában. A zene abból a rendből és harmóniából, s olyan törvényszerűségek alapján épül föl, ami a világot is fenntartja, így kódolt formában képes hordozni a válaszokat e mélyen húzódó kérdéseinkre.

 

Tudatos zeneválasztás, tudatos zenehallgatás

Az elmúlt 100-200 évben azonban a zene meglehetősen eltávolodott eredeti küldetésétől, s tömegével jelentek meg a zeneipar termékei, melyeknek célja az ember lelkének emelése helyett az emberek szórakoztatása, s a pénzügyi siker. Ha a zene által épülni szeretnénk, akkor érdemes olyan zenét keresnünk, ami nem pusztán kiszolgál, hanem általa képesek vagyunk legbelsőbb rétegeink felé fordulni. Sok múlik persze azon is, hogy milyen lelkülettel és figyelemmel viseltetünk a megszólaló zenével szemben. Ha feladjuk passzív zenehallgatási szokásainkat, s hajlandóak vagyunk figyelmünket odaajándékozni a zenének, a megfigyelés s a megismerés által a zene belső tartalma, üzenete képes a szívünkben, mint egy csendben megszólaló szimfónia felcsendülni. Ez természetesen aktivitást, belső erőfeszítést, s a zene iránti tiszteletet és bizalmat kíván.

 

Aktív zenélés, tudatos hangszerválasztás

A zene gyógyító ereje megsokszorozódhat és még inkább képes kibontakozni aktív zenéléskor. Goethe szerint „aki nem szereti a zenét, nem érdemli meg, hogy embernek nevezzék; aki szereti, félember; s aki műveli is, az nevezhető egész embernek".

Az egyénre gyakorolt pozitív hatásai mellett az aktív zenélés a közös zenélés lehetőségével is megajándékozza az embert. Ha a zenetanulás mellett döntünk, először is a megfelelő hangszert kell kiválasztanunk. Mindegyik hangszer más-más részünket aktivizálja, ezért a választás során érdemes figyelembe venni, miben is szeretnénk fejlődni. Ha a temperamentumunkat szeretnénk kibontakoztatni, akkor a megfelelően kiválasztott hangszer egyszerre képes motiválni, lelkesíteni minket, s egyszerre hordoz egy tanulási feladatot is számunkra. A teljesség igénye nélkül a kolerikus (tüzes) ember sokat fejlődhet például az akaratot jól edző dobbal, a szangvinikus (levegős) ember a légies fuvola által, a flegmatikus (vizes) temperamentumú ember a figyelmét lekötő orgonajáték segítségével, a melankolikus (föld) típusú ember pedig a búgó hangú brácsa, vagy nagybőgő által.

Ha más a célunk, s a zene segítségével bizonyos szervrendszerünket szeretnénk erősíteni, akkor jó tudni, hogy a húros hangszerek az idegrendszer, a fúvósok a ritmikus rendszer (tüdő, szív), az ütősök pedig a csontrendszer működését támogatják.

Ugyanakkor a hangszerek csoportosíthatóak a zene három alkotóeleme alapján is, melyek mindegyike egy-egy lelki működésünkkel hozható összefüggésbe, így a dallamhangszerek segítségével a gondolati működésünket, az akkord hangszerekkel az érzelemvilágunkat, a ritmushangszerek által pedig az akaratvilágunkat erősíthetjük.

Az önismereti szempontok mellett természetesen bátran hagyatkozhatunk megérzéseinkre, s arra, hogy melyik hangszernek is tetszik igazán a hangja, alakja, hiszen az egyik legfontosabb dolog, hogy a kihívások mellett örömöt leljünk a hangszerünkben, s így a zenélésben egyaránt. – H.O.