Jelenlegi hely

TÁPANYAGBŐSÉG ÉHÍNSÉG IDEJÉN

A civilizált ember soha nem látott jólétben él. Mindig van mit ennie, méghozzá bőséggel, változatosan és telik a luxuscikkekre is. A harmadik világ polgárai nálunk lényegesen szerényebb körülmények között élnek, és ennek megfelelően táplálékuk is szegényesebb. A kérdés csak az, hogy a több vajon ténylegesen több-e?

 

Mexikó az 1900-as évek közepén a Föld legszegényebb országai közé tartozott. Az ország lakosainak ételei főleg a hagyományos indián táplálékból álltak, mint a bab és a kukorica. Húst vagy tojást csak kivételes alkalmakkor fogyasztottak, a tejet és tejtermékeket nem ismerték. Chilipaprikát, spenótot, gyümölcsöket ettek és az agave alacsony alkoholtartalmú, erjesztett levét itták. Táplálékuk olyan messze állt a tudomány által elégségesnek és egészségesnek tartott tápláléktól, hogy 1943-ban Hot Springben, a Világélelmezési Konferencián a mexikói küldött segítséget kért az egybegyűltektől.  Kérése az volt, hogy tegyék lehetővé hazája táplálkozási állapotának felmérését. Mint elmondta, a mexikói lakosság nagy része tisztán növényi étrenden élt, amely sem mennyiségében, sem pedig összetételében nem felelt meg a konferencián javasoltaknak. Ezeknek az embereknek súlyosan alultápláltnak kellett volna lenniük, ennek szemmel látható nyomaival. Alultápláltságot azonban egyáltalán nem tapasztaltak. A küldött attól tartott, hogy e károsodások csak nehezen felismerhetők, ezért fontosnak tartotta, hogy alaposabban is kivizsgálják a helyzetet. 

 

Teljes értékű táplálkozás hús és tej nélkül?

 

Az Egyesült Államok azonnal felajánlotta szomszédjának segítségét, és egy bostoni főiskolával együtt megkezdték a vizsgálatokat. 450 féle élelmiszert és ételt szállítottak Bostonba, és elemezték hatóanyag tartalmukat. Meglepetésükre és a várakozással ellentétben ezek a növényi táplálékok megfeleltek a Nemzeti Kutatási Tanács ajánlásainak, azaz hatóanyagtartalmuk elégségesnek bizonyult az állati fehérje minimum egyharmados ajánlásának kivételével. „A mexikói növényi táplálék tápanyagokban gazdagabb, mint az Egyesült Államokban – írta a kutatást vezető Dr. Harris –, Mexikóban valóban lehetséges hús és tejtermékek nélkül élni”.

A vizsgálat során a legmodernebb diagnosztikai módszerekkel megvizsgálták 1000 nagyon szegény, szinte kizárólag igen szűkös növényi táplálékon élő mexikói gyermek egészségi állapotát, és összehasonlították 700-800 sokoldalúan és bőségesen táplált Michigan állambeli, amerikai gyerekével. A mexikói gyerekek szegényes táplálékához sokkal alacsonyabb lakáskultúra és rosszabb higiénés viszonyok is társultak. A vizsgálatnak a feltételezések szerint e gyerekek  katasztrófális egészségi állapotát kellett volna kimutatnia, azonban éppen az ellenkezőjére derült fény: „A szegényesen és kizárólag növényi táplálékon élő kis mexikóiak valamennyi lényeges biokémiai és szövettani vizsgálat alapján egészségesebbek voltak, mint a bőségesen és sokoldalúan táplált  amerikai gyerekek.” Dr. Harris még egy lépéssel továbbment, és kétféle ebédet állított össze iskolásoknak. Az első változatban kizárólag növényi eredetű, tipikus mexikói ételek szerepeltek, a második változatban vegyes táplálék a tudományos táplálkozástan kritériumai szerint. Mindkét változatnál igazodtak a Nemzeti Kutatási Tanács ajánlásaihoz a különböző táp- és hatóanyagok tekintetében. Ez mexikói élelmiszerekkel – az állati fehérje kivételével – minden nehézség nélkül megvalósítható volt. A második változat iskolaebédje azonban az összehasonlításban ötször drágábbnak bizonyult. És ez csak egy a számos vizsgálat közül, melyek a kétkedőket is meggyőzhetik arról, hogy a kevesebb néha több…. – dr. B.J.

/Forrás: dr Ralph Bircher: Szigorúan bizalmas. A táplálkozástan titkos dokumentumai/