Jelenlegi hely

SZÍNVARÁZS

Akármerre lépünk, a színek mindenhol körülvesznek minket, gyönyörködtetnek vagy akár taszítanak, de egyértelműen hatással vannak ránk. Hangulatokat, érzelmeket fejeznek ki, s különösen lenyűgözően hatnak lelkivilágunkra és vizuális érzékeinkre is. 

 

A színeknek sokszor szimbolikus jelentéstartalmuk is van, gondoljunk csak a gyász feketéjére vagy a menyasszony hófehér ruhájára. Ha azt mondjuk, napsárga, a szín a napsugarak simogató melegét idézi fel bennünk, míg a haragos zöld kifejezés önmagáért beszél. A színek fontos elemei a lakberendezésnek, segítségükkel környezetünket kevés anyagi ráfordítással saját igényeink, temperamentumunk, beállítottságunk szerint alakíthatjuk. Egyéni ízlésünktől, lakásunk berendezési stílusától függ, melyiket választjuk, érdemes azonban a megszokott színvilág helyett néha valami újat is kipróbálni. Kísérletezzünk, hiszen a különböző színek igen eltérő hangulatot keltenek, más-más hatással vannak ránk. Honnan ered mindez?

 

Színek a természetben, a történelemben és a mindennapokban

 

A természetben minden szín úgy alakult ki az idők folyamán, hogy valamilyen hasznos célt szolgáljon. Több állatfaj fennmaradásának elengedhetetlen feltétele az álcázás, vagy a színváltoztatás. Számos hüllőfaj rikító színek segítségével figyelmezteti támadóját arra, hogy ő nagyon veszélyes, holott valójában senkit sem tudna bántani. Az sem véletlen, hogy a hím állatok – különösen a madaraknál – sokkal díszesebbek, mint a nőstények.

Ha nem is ebben a formában, de a színeknek az emberi társadalomban is kiemelt szerepe volt. A történelmi időkben a pompás színeket (pl. a bíbort) csak a gazdagok viselhették, és ugyanolyan meghatározott jelentéssel bírtak, mint a drágakövek. Az idők folyamán mindez megváltozott, a színes ruhák, díszes anyagok mindenki számára elérhetővé váltak. Ez a célszerűségtől és jelentéstől független színbőség pedig jelentősen eltompította a bennünk lévő ősi, öröklött, színek jelentőségével tisztában levő érzelmi reakciókat.

 

Biológiai örökségünk tudatalattiként működik, és bizonyos színek vonzóak, vagy undort keltenek, hasznos információkat vagy figyelmeztetéseket közvetítenek, illetve kijelölnek bizonyos határokat. Rózsaszínbe még ma is a lánycsecsemőt öltöztetik, kékbe pedig a fiút. A piros, sárga és zöld színek emberi felügyelet nélkül is képesek az utcai forgalmat irányítani. Piros: tilos, sárga: várj, zöld: mehetsz! – ismételtük az óvó nénivel gyerekkorunkban, nem csoda hát, hogy a színekhez kapcsolódó utasítások mélyen bennünk gyökereznek

Mindezeken túl a színeket tudatalatti módon is használjuk. Van valami oka, hogy ezt a kék blúzt vettem fel ma reggel? Miért a sárga kancsót vásároltam meg és miért nem a fehéret? Gondoljuk végig: statisztikailag a sötétvörös autók minden más színnél többször szenvednek végzetes kimenetelű balesetet. És az efféle balesetekben legkisebb arányban szereplő autók színe? Világoskék.

 

A SZÍNVILÁG ÉRTELMEZÉSE

Mi is a szín valójában? Erre több válasz született, az egyik definíció a sok közül így szól: „a szín vizuális érzést keltő jellegzetesség”. Lehet, hogy a szín nem is egy önmagában létező valami, csupán a megfigyelő agyában keletkező érzés, amit egy adott felületre eső fény okoz? Vajon a citrom tényleg sárga, vagy a sárga csak az agyamban keletkező érzés eredménye? A kutatók véleménye szerint teljesen lényegtelen a citrom valódi színe (lehet, hogy színtelen!), de a felülete olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amely minden hullámhosszúságú fényt elnyel, kivéve egyet; azt a hullámhosszt veri vissza a szememhez, az agyamhoz. Ez az adott hullámhossz eredményezi, hogy a vizuális rendszeremben ingerület keletkezik, ezt a típusú érzést nevezem úgy, hogy „sárga”. A megfigyelt színárnyalat ugyanakkor a megfigyelő személytől is függ. Ugyanazt a tárgyat vajon két ember ugyanolyan színűnek látja? Ezek a kérdések évszázadok óta izgatják az emberiséget, de megfejtésük kutatók és laikusok számára egyformán nehéz, ugyanis nem tudunk kilépni saját vizuális-, agyi rendszerünkből és elménkből. Egyszerűen magunkra maradunk a színek titokzatosságával, és a rájuk adott egyedüli mentális és érzelmi válaszainkkal.

 

SZÍNEK ŐSI SORRENDJE

Mindannyian érezzük, hogy egyes színösszetételek szokatlanul kedvesek a szemnek, komoly érzelmi hatást váltanak ki, de nem tudjuk az okokat. Egy érdekes tanulmány szerint a kutatók azt vetik fel, hogy amikor a nyelvek kialakultak, akkor a színek nevei minden nyelvben ugyanabban a sorrendben jöttek létre. Elsőnek a fehér és a fekete kapott nevet, azután a piros. Ezeket követte a zöld, majd a sárga vagy fordítva. Folytatódott a névadás a kékkel, majd a barnával, és végül jött a lila, a rózsaszín, a narancssárga és a szürke. A technika fejlődésével, a mesterséges, kémiai úton előállított színek megjelenésével a színek variációs lehetősége gyakorlatilag végtelen, ám számunkra az egyes színek közötti különbség már nem érzékelhető.

 

Sokat megtudhatunk önmagunkról, ha átgondoljuk, melyek azok a színek, amiket a leginkább szeretünk, átvizsgáljuk ruhatárunkat, lakásunk berendezését. Tudnunk kell azonban, hogy az egyes színeknek eltérő jelentéstartalma van, melyet személyes emlékeink nagymértékben befolyásolnak. Családi, baráti összejövetelek során szakíthatunk időt arra is, hogy egy érdekes kísérletbe fogjunk: üljünk le családtagjainkkal, barátainkkal, és kérjük meg őket, hogy egy-egy papírlapra tempera és ecset segítségével készítsenek színes rajzot az alábbi érzelmekről: düh / szerelem / öröm / irigység / szomorúság / nyugalom. Fontos, hogy nonfiguratív rajzokat készítsünk, tehát a fenti érzelmeket kizárólag színfoltok segítségével érzékeltessük. Hasonlítsuk össze az elkészült „alkotásokat”: megdöbbentő, milyen hasonlatosságok alakulhatnak ki. Bármihez is választunk színt, ne feledjük, akármilyen divatos is egy-egy színkombináció, az a legfontosabb, hogy nekünk mi tetszik, hozzánk mi illik a legjobban. Használjuk ki a színek adta lehetőséget kreativitásunk, önmagunk kifejezésére.