MOZGÁSBAN AZ ÉLET
A megváltozott életkörülményeknek – kevesebb mozgás, kalóriadúsabb táplálkozás – megvan az ára. Egy globális tanulmány kimutatta, hogy a mai gyerekek lényegesen kevésbé fittek, mint a szüleik voltak ugyanebben a korban. A futás pedig olyan készség, amelyet sokaknak újra kellene tanulniuk.
Hogy számokban is kifejezhető legyen a fizikai aktivitás haszna, egy egyedülállóan nagyszabású tajvani tanulmány szerzői szerint már egy kevés mozgáspenzum is csökkenti a kockázatot. Nem kell ennek azonban mindig sportnak lennie. Még a kerti munka vagy a gombaszedés is kedvező hatású. A tanulmány szerzői több mint 400 000 férfi és nő sorsát követték nyomon, átlagosan nyolc éven keresztül. A National Health Research Institutes kutatói arra az eredményre jutottak, hogy még azoknál is, akik naponta csak 15 percet gyalogoltak egy kicsit tempósabban, a halálozási ráta 14 százalékkal mérséklődött. Kimutatható az is, hogy az általánosságban aktívabb mindennapok a szív- és érrendszeri események kockázatát 27, a halálozási rizikót pedig 30 százalékkal csökkentik.
Aki egészséges szeretne maradni, annak nem feltétlenül kell naponta felhúzni az edzőcipőt. A mindennapi mozgásmennyiséget azonban tanácsos növelni. Lépcsőn járni a mozgólépcső helyett, autó helyett gyalog menni a pályaudvarra, rendszeresen körbeásni a kerti virágágyást, felkeresni az irodában a saját kollégát, ahelyett hogy e-mailt küldenénk neki. Ugyan évről évre mind többen neveznek be a különböző maratonokra, a mozgásdeficitesek serege egyre nő. Bebizonyosodott az is, hogy a hosszas mozdulatlan ücsörgés szintén egészségügyi rizikófaktor. Ez még azokat is érinti, akik egyébként sportolnak, de a kocogáson kívül szinte az egész napot az autóban, az íróasztalnál vagy a tévékészülék előtt töltik. Még az ő fiziológiájuk is megváltozik a hosszú ülés miatt: felborul a cukoranyagcsere, az erekben több vérzsír kering, ami elzáródáshoz vezet. Ezek mind olyan tényezők, melyek megviselik a szív-és érrendszert. Az izom ugyanis molekuláris hírvivő anyagokat termel, és így részt vesz az egész szervezet anyagcseréjének irányításában. E funkció ellátásához azonban terhelni, ingerelni kell az izmokat.
Se túl sok, se túl kevés
A modern világ arra rendezkedett be, hogy kiküszöbölje a fizikai megerőltetést, és milliók esnek áldozatul ennek a kísértésnek. Fordított esetben azonban extrémfutók, triatlonisták, versenykerékpárosok is feltehetik a kérdést: mi a túl sok? Mekkora az a mennyiség, amely már káros az egészségre. 2012 végén ezen hiperaktívak körében hatalmas izgalmat keltett James O’Keefe amerikai orvos. Az edzésmennyiség csökkentése mellett foglalt állást: az intenzív terhelés ne legyen több napi 50 percnél, a futás ne legyen hosszabb heti 40 kilométernél. E határon túl szerinte már fenyeget a szívkárosodás veszélye: az óriási megerőltetés mikroszakadásokat és apró gyulladásokat idéz elő a szív izomzatában, melynek szövete ezáltal rugalmatlanná válik. A mozgásban is tehát, mint általában, az arany középút bizonyul a legjobbnak.