Jelenlegi hely

ENGEDD MEGTÖRTÉNNI AZ ÉLETED!

„A zárt ajtókat ne szerencsétlenségnek tekintsd, hanem útmutatásnak arra, hogy vannak olyan ajtók, amelyek nyitva állnak, csak eddig elkerülték a figyelmedet!”

A legtöbb embernek meggyőződése, hogy csak akkor érhet el valamit az életben, ha tesz is érte. Így az életünk sokszor nem más, mint küzdelmes menetelés, erőfeszítések sorozata. Azért, hogy egyszer – ha ezt vagy azt elértem, megépítettem, megmásztam – majd jó lesz, akkor majd boldog leszek. Ha minden jól megy. Addig meg még küzdök egy kicsit.

A boldogságnak nincs feltétele

Vannak azonban néhányan, akik másképp gondolják. Azt mondják, ha megállnál egy pillanatra, és nem engednél állandó cselekvéskényszerednek, észrevennéd végre, hogy tulajdonképpen már most jó. A boldogságnak – amely valódi természetünk felfedezéséből fakad – ugyanis nincs semmilyen feltétele. Épp ellenkezőleg: kizárólag az gátolja megtapasztalását, hogy azt hisszük, valamilyen „optimális” szintet kell elérnünk. Ha felismerjük, hogy ez az elképzelés illúzió, nem marad más választásunk, mint hogy érzékeljük azt a tökéletes állapotot, amelyben éppen vagyunk. Ehhez semmit sem kell tennünk, de mivel ez rettenetesen nehezünkre esik, az a legfontosabb, hogy elfelejtsük azt a késztetést, hogy a tevékenységünkre és cselekvésünkre hagyatkozzunk. Ha erre képesek vagyunk, abban a pillanatban elengedjük az ezzel járó feszültséget, és megtörténik a csoda: a vágyak mintegy mellékesen válnak valóra, anélkül hogy küzdenénk vagy komolyabb erőfeszítést tennénk érte. Elfogadjuk a mindennapi élet kihívásait, és ezek már nem váltják ki belőlünk a tehetetlenség érzését. A problémás helyzetek nem zavarják meg belső nyugalmunkat.

A problémák el tudnak tűnni!

Vagyis semmit sem fogsz tenni, mert minden tetted mintegy mellékesen, akarattalanul „történik”, mint a lélegzés. A zárt ajtókat nem szerencsétlenségnek tekinted, hanem útmutatásnak arra, hogy vannak olyan ajtók, amelyek nyitva állnak, csak eddig elkerülték a figyelmedet.

Tárgy nélküli szeretet tudatállapota

Mindennek a kulcsa, a tárgy nélküli szeretet. De mit jelent ez valójában? Ha egyszer magával ragad, észre fogod venni, hogy nem más, mint te magad. Te vagy az, lényed legbelső magja: a valódi természeted. Legtöbbször azonban időre van szükséged, hogy a szeretet áthassa az értelmedet, kitörölje a magadról alkotott hamis elképzeléseket, és ezután átprogramozzon. Mert ezek az elképzelések alkotják az egyetlen akadályt, amely meggátolja, hogy erőfeszítés nélkül a szeretet állapotában maradj. Bármi történjék is, szeress tárgy nélkül. Ennyi az egész! Ha egyszer megtapasztaltad ezt a csodálatos felfedezést, rá fogsz jönni, hogy hullámzó érzéseid és a változó helyzetek nem gyakorolnak rád különösebb hatást.

Mivel mi a szeretetet rendszerint feltételektől, elképzelésektől és elvárásoktól tesszük függővé, legtöbbször nem tudjuk, mit jelent valójában a feltétel nélküli szeretet. Nem érdekeken vagy elvárásokon alapul. Nem törődik mások véleményével. Nem érzés, hanem tudatállapot.

A szörnyeteg nem valódi

Nem tudjuk, hogy igazak-e a boldogságról alkotott elképzeléseink. Elfogadjuk őket alapként, és közben a tapasztalatainkra hivatkozunk. De miért vagyunk biztosak benne, hogy nem káprázat-e, amit tapasztalatnak nevezünk? Ha a tudatában vagy, hogy a szörnyeteg nem valódi, hanem csak álomkép, akkor nem változtat a lelkiállapotodon. Ez a szabadság. Teljesen mindegy, hogy milyen elképzelésről van szó, ha tisztában vagy azzal, hogy csak elképzelés, azonnal megszabadulsz tőle.

Elengedni az ábrándokat

Könnyen lehet, hogy az univerzum egy vágykép megformálásával egészen más célt követ, mint a vágy valóra váltásával. A valóra nem váló vágy ezért semmiképp sem haszontalan. Még ha első látásra úgy tűnik is, az univerzum nem pocsékolja az energiát. Ezért a meg nem valósult vágyak csak a felületes szemlélő szemében tűnnek szerencsétlenségnek – valójában ezek további életutunk legtanulságosabb leckéi! Néhány vágy nem azért fogalmazódik meg bennünk, hogy valóra váljon, hanem hogy csalódást okozzon. A kiábrándulás szó végső soron pontosan azt jelenti, hogy elengedünk egy ábrándot. Így a valóra nem váló vágy éppolyan hasznos, mint a valóra váló. Sokunknak először el kell jutnunk erőnk vagy lehetőségeink legvégére ahhoz, hogy megnyíljunk a mélyebb felismerések előtt. Néha épp azért vagyunk sikertelenségre kárhoztatva, mert az univerzum vágyunk valóra váltása előtt fontos leckéket akar megtanítani nekünk.

És véget ér a harc

Ha felhagysz azzal, hogy a cél és értelem megtalálására hangolt eszeddel folytonosan értelmezni próbáld az életet, teljes mértékben el tudod fogadni azt, ami éppen van, legyen az siker vagy kudarc. Ezzel aztán véget ér a harc, aminek következtében harmónia alakul ki benned anélkül, hogy akár kisujjadat is mozdítanod kellene.

Amíg teret engedsz annak az elképzelésnek, hogy jelenlegi helyzeted nincs rendben, értelmetlen, üres, hiányzik belőle valami, és ezért meg kell változtatnod, addig nem tudod felfedezni valódi természetedet, és továbbra is annak az illúziónak a foglya maradsz, hogy az igazi élet „máshol” zajlik. De nem lehet máshol, mert ez a „máshol” csak a gondolataidban létezik.