Jelenlegi hely

Az evés élvezete – a lélek öröme

Az evés élvezete – a lélek öröme

Rüdiger Dahlke gondolatai a táplálkozásról

Az emberiség életében mindig is központi szerepet játszott az étkezés, hiszen a különböző ételekre nem csak testünk fizikai működésének fenntartása érdekében van szükségünk, hanem mély hatással vannak lelkünkre is.

Az étkezéshez való viszonyunk talán sosem volt még olyan ellentmondásos, mint napjainkban. A modern időkben most először vált lehetségessé, hogy kevés fizikai ráfordítással a szükségesnél több élelemhez jussunk. Ráadásul manapság a legkönnyebben elérhető ételek túlfinomítottak, csökkentett vitamin- illetve ásványanyag tartalmúak. Sokan szeretnének egészséges életmódot követni, ám a több száz felkapott vagy épp kevésbé divatos, magát egyedül üdvözítőként ajánló diétás módszer és étrend-kiegészítő között igen nehéz eligazodni.

Étrendünket elsősorban az emberi fajhoz való tartozásnak kellene meghatároznia, ennek megfelelően kellene táplálkoznunk. Minden fajnak eltérő mértékben van szüksége a különböző tápanyagokra. Az ember esetében ez a szénhidrátok, fehérje és zsírok megoszlásában 50:25:25 arányt jelent, azaz zsírokból és fehérjéből jelentősen kevesebbet kellene fogyasztanunk, mint szénhidrátokból.

Mivel testünk nem kap meg mindent, amire szüksége lenne, a tápanyagok hiányára az elfogyasztott táplálék mennyiségétől függetlenül éhségérzettel reagál. Ez az egyik legfontosabb oka annak, hogy napjainkban ilyen sokan küzdenek súlyproblémákkal.

Az étkezés és az étel sosem volt pusztán csak létfenntartó eszköz az emberiség történetében. Mindig fontos volt közösség-összetartó ereje és az emberekre kifejtett érzéki hatása. Az evés minden érzékszervünkre hat, nem csoda tehát, hogy az étkezésre mindig is egyfajta örömforrásként tekintett az emberiség.

Ha szimbolikusan nézzük, az evés valami idegen bekebelezése, sajátunkká tétele, ilyenformán szoros kapcsolatban áll az erotikával, a vénuszi archetípussal. Napjainkban nagyon sok dolgot, így az étkezést is gyakran anyagi és hasznossági oldalról vizsgáljuk, de nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy napjainkra a legtöbb embernek az evés vált a legfőbb élvezeti forrássá az életben. Fontos, hogy étkezéseinknek adjuk „meg a módját”, minőségi és élvezetes ételeket fogyasszunk, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az érzéki örömök utáni vágyat másképpen, mélyebben kellene megélnünk.

A súlyproblémák leggyakoribb oka, hogy az étellel szeretnénk kompenzálni valamit, ami hiányzik az életünkből. Ha valaki egész nap kemény munkával gyötri magát, amiért nem igazán lelkesedik, és amiért kevés elismerést kap, hajlani fog rá, hogy a nap végén megjutalmazza magát egy bőséges vacsorával, ez azonban nem fogja megoldani a problémákat. Ha valakinek gyakran kell csípős megjegyzéseket, szurkálódásokat elviselnie, akkor ez ellen hatékony védelmet jelenthet, ha vastag úszógumival zárja el magát a külvilágtól.

Nem feltétlenül vezet jóra az állandó önmegtartóztatás sem. Aki rossz lelkiismerettel, a kalóriákat számolgatva fogyaszt el egy fenséges süteményt, az ugyanúgy nem képes élvezni az élet lehetőségeit, mint az, aki gondjai elfedését remélve gyűri azt magába. Tudnunk kell, hogy valamennyi utunkba gördülő kísértés egyben ajándék is. Persze csak azok az ajándékok teszik élvezetesebbé életünket, amelyeket elfogadunk. Ha ételt készítünk vagy fogyasztunk, mindig érdemes szem előtt tartanunk, hogy az evés, a szeretet, az érzékiség, az erotika és a vágyak mind egy tőről fakadnak.

A teljes és boldog élethez semmi mást nem kell tennünk, csak megtalálni az egyensúlyt vágyaink között. Ha belső harmóniánkat sikerül megteremtenünk, sokkal könnyebben szembe tudunk nézni az elénk kerülő problémákkal. Avilai Szent Teréz a 16. században tökéletesen megfogalmazta a sikerhez vezető utat: „Jónak kell lennünk testünkhöz, hogy lelkünk szívesen lakjon benne.” - Nyíri Tímea