Jelenlegi hely

ÁLOMTEST – FOGYÓKÚRA NÉLKÜL?

Fogyókúrából átláthatatlanul sokféle létezik, és ezek egyvalamiben minden különbözőségük ellenére hasonlítanak egymásra: mindegyik hatékonynak és abszolút biztosnak hirdeti magát. Ám mégis elgondolkoztató, miért is van szükség belőlük ennyifélére, ha közülük bármelyik képes hetek leforgása alatt végérvényesen orvosolni súlyproblémáinkat.

Ha ismerőseinket végigkérdezzük, hamar kiderül, hogy legtöbbjük tud már maga mögött fogyókúrát – eredménytelenül. A fogyni vágyók többnyire végül súlyosabbak, mint korábban, és frusztráltabbak is, ugyanis a sikertelen fogyókúra után már gyenge akaratúnak és tehetetlennek érzik magukat. Pedig a túlsúly nem az akaraterő hiányának, hanem az agy egyik téves programjának a jele. Táplálkozási szokásainkat ugyanis az agyunk szabja meg. Ennél fogva a fogyáshoz költséges kúrák és önsanyargató módszerek helyett egyszerűen csak azt a tényt kell elfogadnunk, hogy…

…a fogyás a fejben kezdődik

A fogyókúrák egy része arra buzdít, hogy együnk kevesebbet, és ettől – logikusan – fogyni fogunk. Ám éppen ez a bökkenő. Ez az, amire képtelenek vagyunk. Önkéntelenül vagy oda se gondolva eszünk, és egyszerűen nem bírjuk visszafogni magunkat. Ami nem is csoda, hiszen agyunk parancsaira reagálunk. Elménkben futnak olyan programok, amelyek rendszerint a legelszántabb fogyókúrás elhatározásainkat is szabotálják. Ezeknek a programoknak kell végére járnunk, ezeket kell leállítanunk és felülírnunk, ha valóban el szeretnénk érni az ideális súlyunkat. Ebben legfőbb segítségünk a…

…tudatosság

Először is azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy voltaképpen mikor, mit és mennyit eszünk. Rohanó modern korunkban, amikor a jelszó a multifunkcionalitás és a gyorsaság, az étkezés mellékes üggyé vált, és mint ilyenről, tudomást is alig veszünk. Munka, olvasás vagy utazás közben kapunk be ezt-azt, és nap végén már nem is emlékszünk rá, hogy ettünk-e egyáltalán. Pedig tudjuk, hogy alakunkat leginkább az ilyen futtában bekapható falatok veszélyeztetik.

Meggyőződések

A jelen helyzetben azonban nemcsak bevitt kalóriákkal, hanem a már említett, ellenhatást kifejtő programokkal is dolgunk van, ezért figyelmünknek az étkezés mellett a meggyőződéseinkre is ki kell terjednie. Mit hiszünk, mit gondolunk magunkról? És a fogyás esélyéről? Vagy a szép alakról? Egyáltalán: mi a célunk a fogyással? Csakugyan soványabbak akarunk lenni, vagy csupán arra vágyunk, ami hitünk szerint a karcsúsággal együtt jár? Megannyi kérdés, amely talán meg sem fordul a fejünkben, pedig énképünk, önismeretünk és önbecsülésünk tekintetében nagyon is fontos volna tisztáznunk ezeket. A hit hegyeket mozgat.

Azonosuljunk hát azzal a karcsú és vonzó teremtéssel, akivé válni szeretnénk, és sugalljuk elménknek minden tettünkkel, minden mozdulatunkkal: ezek vagyunk mi. Ezzel ugyanis megteremtjük magunkban a karcsúság állapotát. Ha megszokjuk, hogy vonzónak tartjuk magunkat, egyszer s mindenkorra búcsút mondhatunk önértékelési gondjainknak és aggodalmainknak. Testünk, amely híven engedelmeskedik elménknek, minden sejtjével és molekulájával azon lesz, hogy megfeleljen a róla alkotott képnek.

Szokások

Ahogyan zaklatott életformánk mellett rászoktunk az önkéntelen és öntudatlan eszegetésre, ugyanúgy bizonyos egyszerű szokások elsajátításával útját is állhatjuk a felesleges kalóriáknak. Ha az étkezést tudatos cselekvéssé tesszük, vagyis nemcsak arra figyelünk oda, hogy mit eszünk, hanem arra is, hogy hogyan, olyan táplálkozási szokásokat honosíthatunk meg életünkben, amelyek az étel elfogyasztását valóságos szertartássá, és mindenekelőtt örömteli eseménnyé teszik. Ugyanakkor azonban azt is tudnunk kell, hogy léteznek bizonyos belénk nevelt étkezési szokások, amelyek, bár gyermekkorunkban a felnőttek tanítottak rá minket, mégis inkább kárunkra, mintsem hasznunkra válnak. Hányszor hallottuk, hogy mindent meg kell enni, ami a tányérunkon van (még ha nem is az étvágyunkhoz szabva porciózták ki számunkra), és hogy csoki vagy süti vár ránk, ha valamit jól csinálunk. Csupa olyan belénk rögzült megszokás, aminek testünk valódi igényeihez vajmi kevés köze van.

 

Az evés, ha tudatossá tesszük, életünk egyik leglényegesebb örömforrása lehet. Ha eldöntjük magunkban, hogy csupán bizonyos, arra való helyeken és alkalmakkor eszünk - nem pedig tévézés, munka, utazás, séta vagy bármely más tevékenység közben- ; ha minden étkezés előtt megkérdezzük magunktól, hogy egyáltalán éhesek vagyunk-e, vagy ha nem, hát valójában miért is nyúlunk az ételhez; és ha már eszünk, időről időre tartunk egy kis szünetet, hogy eldöntsük, jóllaktunk-e már, rövid idő alatt hihetetlenül nagy változás áll be a viselkedésünkben és a gondolatvilágunkban… na és persze az alakunkban is. - Makra Júlia