Jelenlegi hely

A víz gyógyító ereje

A víz gyógyító ereje

   

Miféle erő lakozik a vízben? Mire képes a víz? Miképpen hat a természetben, s ennélfogva bennünk is, aki háromnegyed részben vízből vagyunk? E kérdéseket kutatják szüntelenül orvosok, fizikusok, kémikusok, hogy megmutassák, hogyan lesz a közönséges víz mindenki számára elérhető, gyógyító szerré.

 

Az ősi kultúrákban természetes volt a természettel és a természeti lényekkel folytatott kommunikáció. Napjainkra azonban megváltozott világképünk, s még ha tudatában vagyunk, se vesszük komolyan, amit észlelünk, mert ilyesminek nincs helye mechanikus világunkban. De helyesen tesszük - e? Az ember biztonságban akarja érezni magát, ezért hozott létre áttekinthető, racionálisan magyarázható világot maga köré. Csakhogy új korszakba léptünk. Nem zárkózhatunk el a tágabb világnézet elől.

A biztonságot magasabb síkon is megtalálhatjuk, ha megismerjük a rezgések, energiák természetét. A vízkristályok képei világosan megmutatják, milyen hatással vannak a környezeti tényezők – akár egy mobiltelefon káros sugárzása – élő szervezetre. De nem vagyunk tehetetlenül kiszolgáltatva ezeknek a negatív hatásoknak. A morfogenetikus mezők elmélete szerint a pozitív érzések által keltett rezgés erősebbé válik ezeknek az érzéseknek a kinyilvánításával. Minél őszintébben mutatjuk ki őket, annál könnyebben teszi ugyanezt a többi ember is. Képzeljük el, mi mindenre lehetünk képesek együtt, a víz erejét is felhasználva!

 

Vízkristályok- szemünk előtt a víz lelke

Masaru Emoto japán kutató régóta foglalkozik a víz információ-felvevő képességének kutatásával. Megfigyelései alapjául megfagyasztott vízmolekulák szolgálnak, amelyekkel különböző rezgéseket közölnek. A kezelt vízben az átadott információ tartalmától függően képződnek jégkristályok. Emoto könyveiben a kristályokról készült fényképen világosan látható, hogy a víz reagál mindarra, amit csinálnak vele, és megőrzi ezt az információt. A forrásvíz gyönyörű, harmonikus hatszögeket alkot, míg egy duzzasztóból származó vízben alig akad tökéletes, befejezett kristály. A kutatók kísérleteik során a laboratóriumban kezelt víz minták esetében is hasonló eredményre jutottak. Egy delfincsapatról készült kép, a „köszönöm” felirat, vagy a klasszikus muzsika pozitív információkat közölt a vízmolekulákkal, amelyek ennek hatására fagyasztáskor csodálatos jégkristályokká alakultak. Ezzel szemben a diszharmonikus rezgéseket keltő képek és zenék hatására a fagyasztás során szinte felismerhetetlenségig eltorzult kristályok jelentek meg.

A kísérletek tehát világosan kimutatják, hogy a legcsekélyebb környezeti hatásra is azonnal reagáló víz minősége akár a legegyszerűbb eszközökkel is megváltoztatható. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy akár mi magunk is sokat, javíthatunk vagy ronthatunk éltető elemünk minőségén.

 

A víz, mint említettük, átveszi, a hangrezgéseket-erre épülnek a zene-és hangterápiák.

 

Gyógyító hangok

A víz feljavításának legegyszerűbb, legalapvetőbb és legősibb módja az ima. Ez a legközvetlenebb és legszemélyesebb információ, amellyel javíthatunk minőségén, és ezzel nemcsak a vízen segíthetünk, hanem magunkon is.

E kezelések során gyakran használják természeti jelenségek hangjait: a tenger moraját, a madarak énekét, vagy ősi kultúrák achaikus hangszereit. Ha fürdés közben kellemes zenét hallgatva lazulunk el, átállunk a muzsikagyógyító harmonikus rezgésére. Ilyenkor a testünket hetven százalékban kitöltő víz gyönyörű kristályformákba rendeződik. Ez a hangterápiás kezelés jól kombinálható akár a kristály- akár színterápiával.

 

Virágesszenciák- a virágok szelleme a vízben

A homeopátia nem új keletű módszer. célja egy-egy nagy határú anyag lényének, szellemének lepárlása. Ennek érdekében az eredeti hatóanyag információját rázással, keveréssel viszik át a vízbe, miközben az oldatot folyamatosan hígítják. Az így elkészült homeopátiás szerben végül nem maga a hatóanyag, hanem kizárólag annak információja marad meg. Ezért lehet a homeopátiás szerekkel, sokkal kíméletesebben gyógyítani, hiszen materiális szempontból csupán a vivőanyagot (általában vizet) juttatják a beteg szervezetébe, amelyet így nem terhel meg-esetleg kellemetlen mellékhatásokat okozva- semmiféle kémiai szer.

 

A homeopátiából kiindulva a XX. század elején Edward Bach felfedezte, hogy laboratóriumi eljárások nélkül is hozzájuthat a gyógynövények „lényegéhez”, vagyis a bennük rejlő gyógyító információhoz, ha információkivonó és –hordozó közegül a napsugarat választja.

 

Ezen az elven készülnek ma is az úgynevezett Bach-virágesszenciák

 

Ugyanígy járt el a középkorban Paracelsus és Hildegard von Bingen, akik napfény helyett a Hold fényével töltötték fel a forrásvizet vagy a növényekről összegyűjtött harmatcseppeket.

 

 

                                                                                                                 S.G