Hallgass a megérzésedre!

Agykutatók és pszichológusok nagy érdeklődéssel kutatják az elhatározások meghozatalának módjait és állítják, igenis léteznek jobb döntésekhez vezető stratégiák.

A mindennapi több tízezerre is tehető döntéseink egy részét, legyen az például evéssel, autóvezetéssel, telefonálással kapcsolatos, úgy hozzuk meg, hogy közben nem azon törjük a fejünket, hogy mi legyen a következő falat, merre vezet az út a munkahelyünkre és hol van a hívógomb a telefonunkon. A tudatalattink képességeit számtalan tudományos tény igazolja, hihetetlenül rövid idő alatt értelmes mintává képes összeilleszteni az információtöredékeket és a helyes következtetés levonását sugallja. Gyakran a gyorsan, ösztönösen meghozott döntések sokkal jobbak, mint a hosszasan mérlegelt elhatározások

Kövesd a belső hangodat, és minél hangosabb, annál gyorsabban.

Agyunkban kissé leegyszerűsítve három folyamat különböztethető meg a döntési folyamat során: A tudatos gondolkodás, a limbikus rendszerek által irányított érzelmi értékelés és a tudat alatti folyamatok. A minden pillanatban bennünket érő hatalmas mennyiségű ingernek csak mintegy 40-60%-át képes az agykéregből irányított tudatos gondolkodásunk feldolgozni. A hatalmas maradékot az elsősorban a tudatalattink fogja fel, villámgyorsan válogatja szét a fontos és nem fontos információkat, ellenőrzi, hogy a múltban kapcsolódtak-e hasonló események örömhöz és jó érzésekhez, vagy félelemhez.

Ösztönös döntés

Tudatalattink érzelemmé alakítja az információkat, és ez alapján alakítja ki az ösztönös döntési javaslatokat. A tudósok számára az érzések nem jelentenek mást magas koncentrációjú tudásnál. Azonban újszerű tényezők képbe kerülésekor mindenesetre a leggyakorlottabb intuíció is kudarcot vall. Minden olyan helyzetben, amelyhez nem köthetők hasonló tapasztalatok, bevonjuk a tudatos gondolkodást.

Nem mindegy az sem, hogy milyen csomagolásba burkolva, azaz milyen megfogalmazásban jutnak el hozzánk a választásra felkínált lehetőségek. Bizonyított tény, hogy többnyire a pozitívan megfogalmazott lehetőséget választjuk, vagyis a félig teli és a félig üres pohár közül természetesen az előbbit választanánk.

A bőség zavara

A szakemberek korábbi álláspontja, miszerint a több választási lehetőség nagyobb elégedettséghez vezet, a korunkban egyre elterjedtebbé váló depressziós, pszichés problémák tükrében is alapos felülvizsgálatra szorul. Ma már olyan hatalmas a kínálat, hogy az embernek mindig az az érzése támad, valamit rosszul csinált. Még ha jó döntést is hozunk: a kétely, hogy lehetséges lett volna annál jobbat is hozni, csökkenti az elégedettséget. A bőség zavara a mindennapos bevásárlások során is jelen van: így ma számos európai szupermarket több mint 10 000 terméket tart a kínálatában, és az Egyesült Államokban a vevők akár 40 000 ajánlat között igyekeznek eligazodni – miközben a napi szükségletek legnagyobb hányadának fedezéséhez 150 is elegendő. Barry Schwartz amerikai pszichológus két csoportba osztja a vásárlókat vásárlási döntéseik alapján: megelégedők és maximalizálók. Úgy találta, hogy ez utóbbiak, bár alaposan áttanulmányozzák a kapcsolódó tesztújságokat, dekódolják a csomagoláson található apró betűs feliratokat és összehasonlítanak minden terméket, s bár az ár-érték arányt figyelembe véve objektíven a legjobb döntéseket hozzák, ezekkel kevésbé voltak megelégedve, mint ösztönösebb társaik.

Aludjon rá egyet!

Szakemberek javasolják, hogy az érvek, illetve ellenérvek mérlegeléséhez szigorú időkeretet határozzunk meg. Az ily módon körüljárt döntésre viszont ajánlott aludni még egyet.  Az alvás ideje alatt ugyanis a tudatalattink teljes nyugalomban rendszerezi az érveket, és ennek köszönhető, hogy a legjobb ötletek gyakran reggel kipihenten születnek meg. Gyűjtsön be minden szükséges információt, aztán egy időre feledkezzen meg a dologról! Bízza a gondolkodást a tudatalattira! S ne feledkezzünk meg a szabad akaratról sem. Nélküle egyszerűen képtelenek lennénk elképzelni magunkat. El kell hitetnünk magunkkal, hogy mi ülünk életünk kormányrúdjánál, és csak a legritkább esetekben derül ki számunkra, hogy valójában ki határozza meg az irányt. Az agytörzsünk érzelmi irányítóközpontja még pszichoterápiával, hipnózissal vagy drogokkal is csak nehezen törhető fel. A tudatalattink többnyire rejtve marad előttünk. És persze vannak, akik hasznot húznak ebből.

Kincses térkép a fogyasztó agyához

Miért vásárol a vevő? És, az ördögbe is, miért nem vásárol? Ezeknek a kereskedelem szempontjából alapvetően meghatározó kérdéseknek a megválaszolására a különböző márkák forgalmazói milliárdokat költenek. A tudatalattinkhoz keresik a titkos utat. A pszichológusok tanácsadó csapatából álló, világmárkákat ügyfeleik között tudó német  Nymphenburg –csoport is azon cégek közé tartozik, melyek segítenek a forgalmazóknak, hogy jobban megértsék fogyasztóikat. „Bevéssük a márkájukat az ügyfeleik tudatába” – vallja a cég ügyvezetője.  Közel 60 000 német ember valós döntéseinek elemzése alapján kiszűrték a német személyiségmodellt, melynek alapján a fogyasztókat kíváncsi „hedonista”, teljesítményközpontú „performer”, vagy elővigyázatos „megőrző” kategóriákba sorolták, s meg tudják állapítani vásárlási döntéseik valószínűségét. Hogy mennyire könnyen vagyunk befolyásolhatók, arra kiváló bizonyítékot szolgáltatott az a kísérlet is, melynek keretében bajor fúvószenét és francia harmonikazenét játszottak egyes napokon egy szupermarket vásárlóinak. Nem meglepő, hogy a vásárlók a zenével azonos nemzetiségű borok vásárlását részesítették nagyarányú előnyben az érintett napokon. A márkatermékek gyártói biztos módszerekkel gyakorlatilag rendelkezési joggal rendelkeznek bankszámláink felett.

Ha nem tudunk azonosulni vele, megbetegíthet

Azonban nemcsak jó döntésekre kell törekednünk, hanem egyben olyanokra is, amelyekkel együtt tudunk élni. Ha ezeket tudatalattink nem tudja elfogadni, hosszú távon nemcsak fájdalmasak lehetnek, de az egészségünket is károsíthatják. Aki mindennap a felemelkedésért és karrierért küzd, amikor legbelül a kanapén pihenésre vágyakozik, aki egy legjobb döntés szerint felvállalt házasságban ragad, holott valójában a maximális szabadságot értékeli nagyra, egy kimerítő lövészárokharcba kényszerítve bénítja meg tudatát és tudatalattiját, s ez súlyos pszichés betegségekhez vezet. Vagyis nincs jó élet a rosszon belül. Aki ezzel próbálkozik, előbb vagy utóbb a stressz testi tünetekben manifesztálódik, többnyire hát- és fejfájás formájában, melyekre a szervezet tényleges betegségének hiányában ki-ki a maga módján keresi a választ. S próbál jól dönteni. Egy mindenesetre biztosnak tűnik: aki a döntési kedv mellett dönt, hosszú távon is helyesen határoz. A statisztikák és jelentések nem az érzelem kapuin jutnak el az agyba, azokat tudatalattink automatikusan jelentéktelennek ítéli meg.  Az igazán fontos döntések viszont érzelmeinket érintik, azokra hatnak, s ne feledjük, a helyes döntéshez állandóan rendelkezésünkre áll egy biztos segítség: a SZÍV. – PN