Klasszikus női szerepeink – a feleség, az anyaság, a társ életélménye – életünk olyan őstípusai a hozzájuk kapcsolódó képekkel, tapasztalatokkal, tulajdonságjegyekkel, amelyek évszázadok távolából is közös női lelki mozgatóerővel bírnak.

ANYA ARCHETIPUS

Az igazivá avatott társ, a háziasszony, az anya, olyan visszatérő női szerepünk, amik feltárják létünk mélyéből fakadó nőiességünket. De csak akkor, ha nem rögzülnek álarcokká. Ha nem válnak olyan maszkokká, amit a személy énje (egoja) csak a külvilág felé mutat a megfelelő viselkedésmódokkal, a szerepek által kívánt és elvárt megnyilatkozásokkal. A jól működő szerep-személyiség gazdag ruhatárral rendelkezik, remekül alkalmazkodik és meg akar felelni! És meg is tud felelni! Mi magunk is akkor, ha tisztában vagyunk azzal, hogy szereplehetőségeink az élet ajándékai. Ha nem eluralnak bennünket, hanem gazdagítanak, mert képesek vagyunk hálát érezni megélésük lehetőségéért.

MILYEN A JÓ ANYA?

Ma anyaként megélhetjük nőiességünk egyik legfontosabb aspektusát, az anyai szeretetet. Megtanulhatunk és merhetünk újra feltétel nélkül szeretni, egymást melegen tartani, tüzet gyújtani, vidáman sütkérezni a lángok fényében. Mert sokféle szeretet van. Az anyai, a feltétel nélküli, „elfogultságával” ad és gyógyít. Miközben tapasztaljuk gyermekeink esendőségét, másik szemünkkel ideális képet vetítünk rájuk és teremtjük szeretetreméltóságukat, szeretetképességüket. Ettől érezzük magunkat anyának, hogy a láthatóba csaljuk a még láthatatlant. Mert valahol mélyen tudjuk, hogy megvan ez a hatalmunk, és ebben van az igazi erőnk! Képesek vagyunk életet adni és életet fakasztani. Egy életen belül sokszor, sokféle módon. Képesek vagyunk meglátni gyermekeinkben azt, akit még ők sem látnak magukban világosan, olyan titkokat, természetes ajándékokat emelünk ki belőlük, amelyekben képességeik felfokozódnak, megszépülnek, felemelkednek. Mert a hibákon és esendőségeken túllátunk, s ebben a teremtő szeretetben átadjuk a megtisztulás lehetőségét azzal, hogy látjuk az emberi gyarlón túli lehetőségeket, a szunnyadó teljességet. És ahogy képesek voltunk gyermekünket a világra hozni, képesek vagyunk ezt a bennük szunnyadó isteni természetet is az életre segíteni. Talán nemcsak gyermekeinkben, hanem környezetünk egészében is, mert olyan nagy szüksége van a világnak ránk. Ebben látom nőiségünk anyatermészetét, női hatalmunk igazi szépségét és erejét: levetjük a sérülésekből fakadó gonoszboszorkány-maszkunkat, majd bátran felvállaljuk és kiteljesítjük a Tündéranya/Ősanya őrködő, teremtő szerepét. – Czimer Györgyi

Könyvajánló: Czimer Györgyi: A nő titkai